Ez mégis milyen Kína-politika? – amerikai professzor a Kossuth Rádiónak

Jeffrey Sachs közgaszdász, a Columbia Egyetem professzora, az ENSZ fenntartható fejlődés programjának egyik vezető kutatója. Sachs résztvevője és egyik előadója volt júniusban az MCC Budapest Peace Forum elnevezésű nemzetközi konferenciának. Náray Balázs a professzorral készített interjúját a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsora sugározta.

– Q1: A júniusban, Washingtonban tartott Egyesült Államok–India-csúcsból kiindulva gondolja, hogy Joe Biden elnök és Narendra Modi indiai kormányfő találkozója is rávilágít arra, hogy van egy eltolódás a globális hatalmi egyensúlyban?

– Nagyon mélyreható változás zajlik a világban. Fogalmazzunk úgy, hogy a gyorsan növekvő gazdasággal rendelkező országok a nem Nyugat részei. Indiáról, Kínáról, Afrika és Latin-Amerika egyes részeiről beszélek, amelyek az elmúlt két évszázadban szegények voltak, és jelenleg komoly felzárkózást mutatnak. Ha veszi az Európai Uniót mintegy 450 milliós és az Egyesült Államokat 335 milliós lakosságával, akkor ez is csak a világ népességének 10 százaléka, szóval a világ legnagyobb része kívül esik ezen, még relatíve szegény, de csökkenti lemaradását.

– Q2: Ezt látva gondolja, hogy az Egyesült Államok és a Nyugat el tudja fogadni azt, hogy van egy bizonyos eltolódás a fejlődő országok felé? Sőt, részben már nem is a fejlődő országok, hanem a gazdasági hatalmak felé, mint Kína vagy India? A Nyugat el fogja fogadni, hogy már nem kizárólagosan gyakorol globális hatást?

– Azt gondolom, hogy Európa nagyjából megérti ezt, jóllehet felbukkannak még egy európai birodalomról szóló elképzelések, de ezek inkább csak a múltból visszamaradt ötletek. Az Egyesült Államokban van egy nagyon erős pénzügyi és ideológiai közeg, amit mi hadiipari komplexumnak nevezünk, és ami jelenleg nem fogadja el ezt a nézetet, és ami szerintem komoly destabilizáló tényező a világban. Ez a közeg ugyanis változatlanul azt akarja, hogy az Egyesült Államok túlsúlyban legyen Oroszország és Kína felett. Azt gondolják, hogy az Egyesült Államok majd létrehoz egy Kína-ellenes szövetséget Indiával, de ez nagyon-nagyon naiv és valószerűtlen elképzelés. Azt hiszem, hogy az amerikai emberek többségét nem érdekli, hogy az Egyesült Államok az első, második, vagy az ötödik legnagyobb-e a világban, mert annyi gondunk van otthon is.

“Az amerikai emberek teljesen boldogok lennének, ha a kormányuk a belföldön felhalmozódott problémákra figyelne. Viszont az említett hadiipar erős, domináns szereplő az amerikai külpolitikában, amely továbbra is azt képzeli, hogy az Egyesült Államok a vezető nagyhatalom.”

Ráadásul nagyon sok európai ország, legalábbis jelenleg, csatlakozik ehhez az elképzeléshez, ugyanis sok európai vezető összekeveri az Európai Uniós a NATO-val, és sajnos egyenlőségjelet tesz közéjük, ami egy sajnálatos hiba. Szóval a válaszom, hogy lehetséges jó és békés átmenet egy valódi többpólusú világba, viszont néhányan az Egyesült Államokban ellen tartanak.

– Q3: Említette a hadiipart, amely egy óriási gazdasági szektor, bevételek és profit forrása az érintett iparágak számára. Ezzel máris az ukrajnai háború kérdésénél vagyunk, amelyben Oroszország az agresszor, ugyanakkor a kérdés az, hogy kinek áll érdekében a béke, illetve az, hogy véget vessen ennek a véres háborúnak?

– Ez a háború azért tört ki, mert az Egyesült Államok ragaszkodott ahhoz, hogy a NATO a keleti irányban terjeszkedjen, és tolta azt, hogy ez Ukrajna és Georgia esetében is megtörténjen. Csakhogy Ukrajna és Georgia Oroszország számára átléphetetlen vörös vonal. Ne csináljátok! – mondták (az oroszok).

“Az Egyesült Államok viszont olyan mértékben volt lekezelő – annak ellenére, hogy Oroszország három évtizede mondja, hogy »ne merjétek a rakétáitokat, támaszpontjaitokat, hadseregeteket Ukrajnába hozni!« –, hogy Amerika azt képzelte, csak blöffölnek.”

Mit tudna tenni Oroszország, hiszen olyan gyenge, mi pedig azt tehetünk, amit csak akarunk?! Csakhogy Putyin elnök kijátszotta a blöfföt. Az Egyesült Államok mai napig ragaszkodik a NATO ukrajnai jelenlétéhez, sőt a NATO vezetői is azt mondják, hogy természetesen kiterjesztik Ukrajnára a szervezetet. A legtöbb európai vezető, Orbán miniszterelnököt leszámítva, azt mondja, hogy természetesen a NATO kiterjed majd Ukrajnára. Ez viszont a vég nélküli háború és válság receptje. Tehát a(z orosz–ukrán) háborút a hegemóniára vonatkozó amerikai elképzelés provokálta ki, és ha hagytuk volna békén Oroszországot, nem állítottuk volna szembe az ukrajnai NATO-bővítés lehetőségével, akkor ez a háború soha nem tört volna ki.

– Q4: Ugyanakkor Washington úgy érvel, hogy a nyugati katonai támogatás csak arra szolgál, hogy segítse Ukrajnát szuverenitása és területi egysége védelmében. Az Egyesült Államok azt állítja, addig segíti Ukrajnát, ameddig csak kell. De hol vannak a remények a békekötésre?

– Lehetett volna béke 2021 decemberében, amikor Putyin elnök letett az asztalra egy megállapodási tervezetet az Egyesült Államokkal, ami Ukrajna semlegességére épült. De Washington elutasította azt. Lehetett volna béke 2022 áprilisában, amikor Oroszország és Ukrajna egy megállapodásról tárgyalt, ami Ukrajna semlegességére épült. Az Egyesült Államok elutasította azt is.

“Az a nap, amikor az Egyesült Államok elnöke, Joe Biden kiállt a nyilvánosság elé és azt mondta, hogy Oroszországnak haza kell rendelnie hadseregét, az Egyesült Államok pedig sohasem fogja megengedni a NATO kiterjesztését Ukrajnára – ez lehetett volna a háború befejezésének az alapja.”

De Biden nem hajlandó ennek kimondására, mert nem ért egyet ezzel. Harminc éve azok közé tartozik, akik a NATO kiterjesztését támogatják, a környezete szintén, ahogy az amerikai katonaság vezetése, a tábornokok is. Ők nem békét, hanem folytatódó háborút akarnak addig, amíg az Egyesült Államok el nem éri a célját.

– Q5: Egy sajtótájékoztatón jártam, amelyet John Kirby a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsának szóvivője tartott, aki azzal érvelt, hogy a Biden-kormány külpolitikai megközelítése az együttműködés. Az elmúlt két évben ugyanakkor azt látni, hogy a világban példátlan politikai, gazdasági megosztottság alakult ki, és felteszi az ember a kérdést, hogy mennyire működik ez az „együttműködő külpolitika”, és mennyire sikeres?

– Biden ebben az értelemben neokonzervatív, teljes kongresszusi pályafutása során részese volt az említett hadiipari közegnek, ahogy alelnökként és most elnökként is. Nem támogat együttműködést másokkal, mint akiket szövetségeseknek és barátoknak nevez. Azt mondja, hogy a világ mai legnagyobb kihívása és megosztottságának alapja a demokráciák és autokráciák közötti választóvonal. Csakhogy ez nonszensz, és veszélyes, ugyanis a világ nem eszerint épül fel, és nem szabadna, hogy ilyen módon osztódjon ketté. A világnak egységesnek kellene lennie annak érdekében, hogy szembe tudjon nézni a közös kihívásokkal; a világgazdaság működőképességét, a természeti környezet megóvását illetően, vagy az egyre növekvő bizonytalanságot tekintve. És mégsem ezt tesszük, hanem a NATO-t próbáljuk kiterjeszteni, növelni a katonai költségvetéseket, és agresszívan beszélünk Kínával kapcsolatban.

“Blinken külügyminiszter láthatóan észszerű és konstruktív pekingi látogatása után a következő napon Biden elnök újrakezdte, és Hszi Csin-ping elnököt diktátornak nevezte. Az ember elgondolkozik azon, hogy akkor ez mégis milyen Kína-politika?!”

A világ nem akar ilyen fajta destabilizációt, nem erre a külpolitikára van szükség. Az Egyesült Államoknak a háború lezárásához kell hozzájárulnia Ukrajnában, megértve azt, hogy Oroszországnak is vannak legitim biztonsági érdekei. Ezekről tárgyalni kell annak érdekében is, hogy megvédjük Ukrajnát, és biztosítsuk, hogy minden ország biztonsági érdekei érvényre jutnak.

Kiemelt képen: Jeffrey Sachs amerikai közgazdász, a Columbia Egyetem professzora előadást tartott az MCC által szervezett Budapest Peace Forum konferencián, 2023 júniusában. (Forrás: Facebook/Jeffrey Sachs)